Vannak apróságok, amiket nap mint nap realizálok, de mindig elfelejtem leírni őket. Nos, ma itt van néhány. 

1. A swedish fiúk nagy többsége nem egy calvin klein modell, de ezzel semmi gond nincs, hiszen én se vagyok Victoria Secrets modell (ha-ha, dehogynem!)- sőt szeretem is azokat a pasikat, akik jól titkolják hogy vannak izmaik és felvállalják a pocakjukat, mindezek mellett pedig a sok biciklizéstől szép vastagok a combjaik (akár csak az enyéim) és kerek a fenekük. Ezen okokból reggelente biciklizés közben nemcsak az utat figyelem és bámulok magam elé, hanem néha megcsodálom a mellettem elhaladó fiúk combját... aztán meglátom a kivillanó "calvin klein" feliratot... KŐMŰVES DEKOLTÁZS kíséretében- és ez nem egyedi eset. Több kőműves dekoltázst láttam itt (fiúkon!!!) mint otthon a lányokon, pedig manapság ez inkább a lányok körében megszokott (otthon). De nem ám 1-2 centis éppen megvillanókat...nem. Kőkemény 6-7 centis dekoltázs. Teljesen megértem azokat a férfiakat akik a társalgás közben mell magasságban keresik a nők tekintetét egy mélyen dekoltált ruhában. Attól tartok, hogy Svédország megtanított valami nagyon fontosra: 

A dekoltázsnak nem kell szépnek lennie ahhoz, hogy vonzza a tekintetet. 

Egyszerűen nézed és elképzedsz, hogy "basszameg ez hatalmas". Svédországban teljes nemi esélyegyenlőség van, így legalább annyira felháborodhatnak a svéd fiúk azon, hogy bámulom a dekoltázsukat, mint otthon a lányok hasonló helyzetben. 

2. Tűzriadó. Otthon ha odaégetsz egy piritóst a tanszéken megszólal a tűzjelző. Az emberek többsége leszarja, folytatja az előadást, tovább írják a ZH-t, nem hagyják félbe a kísérletet, a maradék 20%-a az embereknek pedig nem túl rendezetten levonul. 

Békésen ülök a gép előtt épp próbálok bűvészkedni valamit a Clone Managerben, mikor a régi iskola csengőkhöz kísértetiesen hasonló csörgést hallok. Megszólal mellettem a postdoc csaj: "Oh, shit. Take your coat, and go! This is a fire alarm." 

MINDENKI rendezetten, libasorban (!!!) levonul. Az egész épület. Mindenki. Egy  ideig találgatunk, hogy mi történt, jönnek a tűzoltók, de utána el is mennek. Az egyik postdoc azt mondja hogy ez nem lehetett gyakorlat, mert azt előre bejelentik, azonban a tűzjelzők nem a füstre érzékenyek, hanem a hőre, így ez valódi tűz lehet. Visszavonulunk. Eltelik félóra. Sir Galahaddel elindítjuk az FPLC-t, bámuljuk pár másodpercig a kromatogramot, majd megint megszólal a tűzjelző. Gyors léptekkel elindulunk a kabátunkért. Mire felöltözünk, vége. 

Egy óra múlva érkezik az e-mail mindenkinek, hogy az egyik tűzjelző GOMB meghibásodott. Valaki poénból megnyomta. Ebben csak az a nem poén, hogy ezt mindenki olyan komolyan vette, hogy eldobtak mindent ami éppen a kezükben volt és levonultak libasorban. Mindenki. Kivétel nélkül. A tanszékvezetőktől kezdve az utolsó szakdolgozóig.