Megmondom őszintén, eléggé kómás vagyok, de megbeszéltem Téglával hogy találkozunk 10-kor az Angström (oóngsztröm) előtt. Reggel mikor felébredtem (takarót valami oknál fogva a fejemre húzva aludtam) körbe néztem és beletelt pár másodpercbe hogy hol vagyok. 

Mondjuk annak marhára megvan a hangulata, hogy az ember feltesz egy kávét, és köntösben beül a DOLGOZÓSZOBÁJÁBA (!!!!) (aztakurvaélet) vagy kiül a saját (!!!!!!) teraszára kávézni. Ez olyan csodálatos, hogy már csak a kávé hiányzik... 

Ma reggel gondokba ütköztem. Nem tudtam megnyitni a csapot a konyhában. Tekergettem jobbra-balra, de semmi. Nézem, nincs más gomb. Már éppen kezdtem kétségbeesni és feltölteni egy képet a csapról Facebookra egy ilyen szöveggel hogy "SOS!!! Hogy a francba kell ezt megnyitni?!"mikor rájöttem a titkára. Úgy érzem magam komolyan mondom, mint Sylvester Stalonne Pusztítóban. "Nem tudja hogy kell használni a kagylókat...cöh." 

A hátránya annak, hogy nem egy svéd lakásban nősz fel, hogy azt feltételezed hogy a csap mindössze 2 irányba mozgatható. (fel és le vagy előre és hátra vagy jobbra és balra)