Az ember élete folyamán meghoz bizonyos döntéseket, megválaszol bizonyos kérdéseket, melyek részt vesznek az élete alakulásában.
Ebben a középiskolában fogok tovább tanulni.
Ezen az egyetemen szerzem meg a diplomámat.
Ebben a lakásban fogok lakni az egyetemi éveim alatt.
Ebben a városban fogok élni.
Ő lesz a főnököm.
Ez lesz a kutatási témám.
Ebben a lakásban fogok... melyikben is?

Nos, igen. A helyzet az, hogy kettő (2, azaz 2 db) diploma ide-vagy oda, Magyarországon az embernek kevés lehetősége van, mégis foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, hogy itt születtem, itt nőttem fel, itt fogok élni, itt fogok meghalni. Azonban bizonyára valamikor 2014 októbere környékén egy igen méretes kutyaszarba léphettem, mert kb. akkortájt megváltozott minden. 

Melyik városban fogok élni?

2014 októberében eldöntöttem, hogy Uppsalában akarom elkezdeni a PhD tanulmányaimat. Ezzel meghoztam az első döntést. "Uppsala. Ebben a városban fogok élni."- bár ekkor még nem tudtam a választ a többi kérdésre. Ültem a sötétben a szegedi lakásomban, Swedish MealTime videókat nézegettem, és közben álmodoztam arról hogy Uppsalában fogok élni. Úgy 1-2 hétig teljesen jól elvoltam ezzel a gondolattal, utána úgy tűnt nagyon sokáig, hogy nem fog összejönni. Közben megnyertem a TDK  helyi fordulóját, és próbáltam Szegeden keresni PhD pozíciót.

Ki lesz a főnököm?

Eltelt 2-3 hónap és a sors úgy hozta a dolgokat, hogy ajánlottak nekem valakit, aki PhD hallgatót keres. Uppsalában. Igazából eleinte nem akartam neki írni, mert nagyon magam alatt voltam amiatt, hogy évek óta (5 év) nem tudtam megválaszolni biztosan azokat a kérdést hogy "Ki lesz a főnököm? Mi lesz a kutatási témám?"- tulajdonképpen féltem hogy megint csak elutasítást kapok. Némi fejmosás után (ezúton is köszönöm az illetékeseknek) írtam neki kis nőies késéssel (2-3 hét) hogy ki vagyok, mit tudok, mit akarok. Visszaírt, férfias késéssel (2  nap). A levél annyira kedves és laza volt, hogy megjött az önbizalmam, és nagyon halkan, nagyon halványan végre megválaszoltam a kérdést magamban. Ő lesz a főnököm. 

Mi lesz a kutatási témám? 

Némi levelezés után személyes találkozásokra került sor. Találkoztam Uppsalával, a leendő főnökömmel, a leendő kollégáimmal, és a laborokkal. Egy rövid bemutatkozó előadás után leültünk megbeszélni a lehetséges kutatási témákat. Többnyire tudok határozott döntéseket hozni, az esetek 99%-ban van saját, határozott véleményem, és fel tudom mérni a helyzetet. Most ez nem jött össze. 4 témát vázolt fel nekem, melyek közül nem tudtam dönteni. Az egyszerűség és a titok tartás érdekében legyenek "alma", "körte", "banán", és "jódacetamid" a témák fedőnevei. 
Az "alma" téma tetszett meg elsőre, azonban voltak vele kapcsolatban félelmeim, így sokadik unszolásra a "körtét" és a "banánt" választottam- azonban ezek mostanra már le lettek publikálva félig. Végül mégis "alma" lett belőle. A Téglám azt mondta,hogy örüljek ennek, elvégre ez a téma egy aranybánya. Kiváló- gondoltam. Mostmár csak arra várunk hogy hivatalosan is felvegyenek és PhD hallgató legyek... az "alma" kutatási témával. 

Melyik lakásban fogok lakni? 

Nos ezt a kérdést még nem sikerült megválaszolnom. Kalandos a lakáskeresés Uppsalában.