Azt hiszem eljutottam arra a pontra, hogy elkezdődik a második kiborulásom.
Nagyon el vagyok anyátlanodva. Nem látom át Sir Galahad terveit, nem látok előrébb fél évnél, tök hülyének érzem magam a meetingek alatt, nincsenek eredményeim, de elvárják tőlem, hogy prezentáljam őket (igen, azt a semmit) és közben érzem hogy én vagyok a "biológus a laborban" jelenség. A buta biológus, aki még azt se tudja mi a spin kvantum szám.
Ez kicsit olyan, mint a mondás a kínai császár részéről a Mulánból- egyetlen rizsszem is képes átbillenteni a mérleget. Nálam egyetlen rossz esemény képes átfordítani mindent.
És felmerül bennem a kérdés, hogy mi a francot keresek én itt? Béna vagyok. És ez frusztrál. Barátok nélkül, szerelem nélkül, rendes alkohol nélkül... Svédország ahol most nem tudok hova menekülni a problémáim elől. Nem tudok őrült ámokfutást rendezni és alkohollal, drogokkal, barátokkal és/vagy szex-szel betölteni azt az űrt, ami akkor keletkezett, amikor eljöttem Szegedről és mindennap csak tágul amikor úgy érzem hogy semmi keresni valóm itt. Nem mondom hogy ez lenne a logikus lépés, de sokszor az ember tényleg szeretne egy kicsit bódult állapotba kerülni, így vagy úgy. De józan vagyok- sajnos minden szempontból, és józanul látom a problémáimat, azokat a problémákat, amikkel nem akarok szembe nézni, amik elől elmenekülnék.
Nem picsogok eleget.
TO DO LIST
- Elolvasni kb 15-20 cikket
- Beszerezni valami értékelhető minőségű alkoholt
- Shoppingolni valamit
- Készülni a prezentációra
Bahhhhh.