A "Housing in Uppsala" bejegyzésem után 2 nappal találtam lakást, így ebből kifolyólag gondoltam írok egy bejegyzést arról, hogy mennyire várom hogy (végre) válaszoljon a leendő témavezetőm, hogy (végre) felvettek.
A helyzet az, hogy a svédeknél 45 (!!!) nap szabadnap van évente- a gond az, hogy ezt ténylegesen ki is használják nyaralásra. Természetesen a PhD felvételi ideje egybeesik a felvételi bizottság nyaralási idejével.
Én próbáltam finoman utalni rá e-mailben leendő témavezetőmnek, hogy jó lenne tudni az eredményt... túl finom volt az utalás.
A helyzet az, hogy az idő igencsak szorít. Tisztában vagyok vele, hogy van rajtam kívül 2 másik jelölt, így sokszor elmegy az önbizalmam és nem hiszek benne hogy engem fog választani. Néha meg úgy gondolom, hogy igen.
Persze mindez csak e-mailben derülhet ki, így gyakrabban nézegetem az e-mail fiókomat, mint a hűtőt... Mondjuk az eredmény ugyanaz. Semmi új, ami felkeltené az érdeklődésemet.
Jelenleg több érzelmi állapottal küzködöm. Persze vannak jobbak és rosszabbak, de amíg nincs meg biztosra értelemszerűen nem vagyok éppen csillámpóni hangulatban.
Ott van elsősorban az, hogy mi van akkor ha mégse vesz fel...
Utána közvetlenül következik, hogy milyen jó lesz ha felvesz...
Ennyire vagyok motivált, mikor úgy érzem hogy nem vesz fel...
...és így érzem magam, mikor a Téglámmal beszélgetek a PhD felvételiről...
Eközben Uppsalában lehet hogy épp összeül a felvételi bizottságom...
...és így érzem magam, mikor megkérdezik tőlem, hogy "mi lesz, ha nem vesz fel?"
De optimista vagyok, elvégre a legnehezebb részén már túl vagyok, hiszen megvan a lakás.
Ígyhát nincs más hátra, mint várni, vidáman, optimista hozzáállással...
...és sikeres felvételi esetén (what else?) fogadni a gratulációkat...
Nos, ez a bejegyzés nagyjából ennyi volt. Az előzőekből hiányolták a képeket, remélem ezzel a kép mennyiséggel kielégítettem ez ügyben mindenki szükségletét. A képek innen vannak.
