Egyszer valahol olvastam egy cikket arról, hogy Svédországban van a legtöbb válás...stb. a dologban kb ennyi maradt meg. A lényeg, hogy tényleg nagyon sok a válás Svédországban, és próbáltam megkeresni a cikket, de nem sikerült. Nagyon frappáns volt, ezért bánom is, hogy nem tudom belinkelni. 

Lényeg a lényeg, megfejtettem a svéd válások okát!

A SVÉD NŐK NEM TUDNAK FINOMAT FŐZNI!

Amikor pedig a válás felmerül, a férj megvonja a vállát és azt mondja "ezt a kaját (főtt krumpli) én is el tudom készíteni, nincs okom együtt maradni vele" - és valahol igaza van. 

Én eléggé megrögzötten karrierista nő vagyok, nem tagadom hogy emberiség elleni vétek lenne, ha gyereket szülnék, mert az nekem is rossz lenne és a gyereknek is. Önző vagyok, felelőtlen, és nem állok készen arra, hogy családot alapítsak. Az egyetlen dolog, amivel össze tudnék tartani egy családot, az a főzés. Én imádok főzni. 

Itt Svédországban az ebédszünet szent és sérthetetlen- habár a kajáról ez nem mondható el. Valamivel kompenzálni kell... lényeg a lényeg, olyat kell tudnia főzni a feleségnek, amit a férj nem tud reprodukálni. Ha éhezik, akkor sose fog elhagyni- kivéve ha talál egy nőt, aki még jobban főz, ne adj Isten megtanul főzni. Cinikus vagyok? Lehet. De azt senki se vonhatja kétségbe, hogy főzni valakinek, akit szeretsz, és nézni ahogy élvezettel percek alatt magába tömi azt az ételt, aminek az elkészítésével te órákat szenvedtél... a legnagyobb öröm a világon. 

Ezért is frusztrál annyira, hogy nem eszik a sütijeimet a tanszéken. Fene a bundájukat... 

A szomszédom (és egyben főbérlőm) egy kétgyerekes elvált szingli Apuka. Marha szexi. Legnagyobb meglepetésemre pedig (az illatok alapján) változatosan főz- változatosabban mint én... ami valljuk be nem nehéz, mivel magamat nem szeretem annyira, hogy meglepjem magam minden este friss vacsorával. 

Szóval, ha igazán aggódtok értem és azért mert egyhangúan étkezem... szerezzetek nekem egy pasit (nem baj ha svéd) akinek főzhetek. Puszipá!