A helyzet az, hogy leendő témavezetőm - innentől kezdve beceneve: - Sir Galahad még mindig nem írt nekem e-mailt, és feltételezem még a Kerekasztal Lovagjai sem ültek össze, hogy Arthur királlyal karöltve megvitassák, hogy ki legyen Sir Galahad új fegyver hordozója. Elmondhatatlanul kétségbeesett vagyok. Rengeteg forgatókönyv van a fejemben, hogy mi történhet most.

1. Mindenki szabadságon van, elvégre svédek és nyár van. 

2. Csak 1 valakire várnak, aki nélkül nem lehet elkezdeni. 

3. Elfelejtették. 

4. Nem felejtették el, éppen csak van fontosabb dolguk. 

5. Nem felejtették el, csak nem érdekli őket. 

6. Megtartották az ülést, viszont a szavazás eredménye döntetlen lett, így berekesztették az ülést 7 napra és elmentek Skandináv Lottót játszani. 

7. Megtartották az ülést, született döntés, ezt megünnepelvén elmentek mind Skandináv Lottót játszani és olyan sok pénzt nyertek, hogy abból elmentek nyaralni. 

8. Megtartották az ülést, született döntés, Sir Galahad pedig vett egy repjegyet szeptember negyedikére, hogy személyesen becsöngessen hozzám és közölje velem: "Happy Birthday! My birthday gift for you, that YOU ARE MY PHD STUDENT" - ez azonban egy szar vicc lenne. Majd elmennék Skandináv lottót játszani. 

Az ember minden témavezetőjétől tanul valamit. Mikitől megtanultam, hogyan kell önállóan dolgozni és önállóan kísérletet tervezni. Andrástól megtanultam hogyan kell jól kivitelezetten önállóan dolgozni és önállóan kísérletet tervezni. Ágnestől számtalan módszert tanultam meg. Sir Galahad még nem témavezetőm, de már most nagyon fontos dologra tanít: TÜRELEMRE. 

Reményeim szerint még azelőtt döntést hoznak, hogy elfogyna az összes repjegy augusztusra. 

Tekintettel az előző bejegyzésem sikerére, részletezem további érzelmeimet - Disney hercegnőként, ahogy illik. 

Minden pillanatban készen állok arra, hogy induljak Uppsalába. Minden. Pillanat. Ban. 

Persze mikor megint eltelik egy nap anélkül, hogy leendő témavezetőm e-mailt írna, egyre inkább cinikus leszek. 

Ez is itt férjhez megy, az is ott meg gyereket szül... én meg várok a PhD felvételi eredményére és próbálok nem elhízni. 

...és mindegy egyes nap után telesírom a kispárnámat, mikor nem kapok e-mailt arról hogy felvettek... 

Azért írom ezt a posztot, mert el akartam menni kondizni, de lemerült a telefonom, és várom hogy feltöltsön. 

...de közben olvasom a véleményeiteket az előző bejegyzésemről is... :) 

Aztán megnézem megint az e-maileimet... Igen. Még mindig nem írt. 

De ha egyszer (VÉGRE) megérkezik az e-mail, akkor abbahagyom a sírást, és nagyon hercegnő leszek. :)

A "Housing in Uppsala" bejegyzésem után 2 nappal találtam lakást, így ebből kifolyólag gondoltam írok egy bejegyzést arról, hogy mennyire várom hogy (végre) válaszoljon a leendő témavezetőm, hogy (végre) felvettek. 

A helyzet az, hogy a svédeknél 45 (!!!) nap szabadnap van évente- a gond az, hogy ezt ténylegesen ki is használják nyaralásra. Természetesen a PhD felvételi ideje egybeesik a felvételi bizottság nyaralási idejével. 

Én próbáltam finoman utalni rá e-mailben leendő témavezetőmnek, hogy jó lenne tudni az eredményt... túl finom volt az utalás. 

A helyzet az, hogy az idő igencsak szorít. Tisztában vagyok vele, hogy van rajtam kívül 2 másik jelölt, így sokszor elmegy az önbizalmam és nem hiszek benne hogy engem fog választani. Néha meg úgy gondolom, hogy igen. 

Persze mindez csak e-mailben derülhet ki, így gyakrabban nézegetem az e-mail fiókomat, mint a hűtőt... Mondjuk az eredmény ugyanaz. Semmi új, ami felkeltené az érdeklődésemet. 

Jelenleg több érzelmi állapottal küzködöm. Persze vannak jobbak és rosszabbak, de amíg nincs meg biztosra értelemszerűen nem vagyok éppen csillámpóni hangulatban. 

Ott van elsősorban az, hogy mi van akkor ha mégse vesz fel...

Utána közvetlenül következik, hogy milyen jó lesz ha felvesz... 

Ennyire vagyok motivált, mikor úgy érzem hogy nem vesz fel... 

...és így érzem magam, mikor a Téglámmal beszélgetek a PhD felvételiről...

Eközben Uppsalában lehet hogy épp összeül a felvételi bizottságom... 

...és így érzem magam, mikor megkérdezik tőlem, hogy "mi lesz, ha nem vesz fel?" 

De optimista vagyok, elvégre a legnehezebb részén már túl vagyok, hiszen megvan a lakás. 

Ígyhát nincs más hátra, mint várni, vidáman, optimista hozzáállással... 

...és sikeres felvételi esetén (what else?) fogadni a gratulációkat...

Nos, ez a bejegyzés nagyjából ennyi volt. Az előzőekből hiányolták a képeket, remélem ezzel a kép mennyiséggel kielégítettem ez ügyben mindenki szükségletét. A képek innen vannak. 

Hallottam róla mende-mondákat hogy Svédországban nehéz lakást találni, de ezt nem hittem el. Rosszul tettem. Meg voltam róla győződve, hogy ha az ember lentebb adja az igényeit, akkor biztosan talál lakást. NEM. Nagyon nem. 

Rutinos szegedi albérlőként tisztában voltam bizonyos kifejezések valódi jelentésével, mint pl. 

"5 perc gyalog a belváros" - Kinn van a francban. 

"10 perc gyalog a belváros" - Van az 30 perc is. 

"15 perc gyalog a belváros" - Kinn van az Isten háta mögött. 

"Közel a természethez" - Isten háta mögött fordul közvetlenül jobbra, menj előre még 50 métert, utána fordulj balra. 

"Félig bútorozott" - Van ajtó és ablak. 

"2 havi kauciót kérek előre" - Én meg egy másik albérletet. 

Gondoltam, hogy ilyen és ehhez hasonló nehézségekkel kell "csak" megküzdenem. Hát nem. Kereken 46 napja keresek intenzíven albérletet/kollégiumot.

Eddig 40 elutasítást kaptam "hivatalos" oldalról, ahol kollégiumokra, avagy "diáklakásokra" lehet jelentkezni.

Továbbá vannak "hivatalos" oldalak, ahová svéd személyiszámmal lehet beregisztrálni- ezzel csak az a gond, hogy akkor kapok svéd személyiszámot, ha van lakásom. Na ennyit arról, hogy a svédeknek "nincs" bevándorló ellenes politikájuk. Emelett van még egy hivatalos oldal, ahol kifejezetten egyetemi alkalmazottaknak segítenek lakást találni, mint például... PhD hallgatóknak. Ide azonban addig nem regisztrálhatok, amíg nem vagyok hivatalosan is a leendő főnököm PhD hallgatója 3 példányban, pecséttel, egyetemi fejléces papíron. 

Ezen felül vannak a nem hivatalos oldalak, értsd "second hand" hirdetésekkel. Ezekkel voltak a legviccesebb/legborzasztóbb történeteim. Előre annyit, hogy igényeim alacsonyak: 

- A lakás Uppsalában legyen. Ne 2 kmre Uppsalától, ne egy köpésnyire az Arlandától. Uppsalában. 

- Lehetőség szerint legyen 7000 SEK alatt a bérletidíj és a rezsi együtt. (egy szoba egy 3 szobás lakásban átlagosan 2500-5000 SEK között mozog tapasztalataim szerint)

- Nem fizetek addig kauciót amíg nem kapom meg a kulcsokat. 

Nos, akkor jöjjenek szépen sorban a történetek. 

1.Bútorozott szoba kiadó egy villában
- A villában egy idős házaspár lakik, akik 4 szobát adnak ki hallgatóknak. A fürdőszobát, WC-t, konyhát meg kell osztani az idős házaspárral. Hangoskodás, erkölcstelenkedés (értsd: SZEX), alkohol, dohányzás, kisállat és drogok nem engedélyezettek. 10.000 SEK kaució július 26.-áig elküldendő. Várunk szeretettel. 

Attól tartok, hogy nem bírok ki egy estét anélkül, hogy megigyak egy üvegbort szex után, miközben elszívok egy füvescigit amíg a görényem elalszik. Keresünk másikat. 

2. Bútorozott garzon lakás a belvárosban
- Saját fürdőszoba, saját konyha, saját szoba. Havi 4000 SEK. Beköltözés időpontja opcionális. 

7000 SEK kauciót utaljak el előre, mert Ő most épp Londonban van (másnap már Manchesterben). Bankszámlaszámot nem adott, MoneyGram-mel küldjem a pénzt 2 napon belül. Rákerestem a lakásra a hitta.se nevű oldalon. Felhívtam a csajt, aki a nyílvántartás szerint abban a lakásban lakik. Semmit nem tudott a dologról. Közben a hirdető küldött nekem egy wordben elkészített "szerződést". Meh. 

Eredmény: Összehaverkodtam egy aboriginal svéd biotechnológus lánnyal, majdnem buktam 7000 koronát, és buktam egy tök jó kis lakást. 

3. Bútorozatlan lakás a belvárosban. 

Írtam a lánynak angolul. Válaszolt svédül. 

4. Bútorozatlan szoba kiadó a belvárosban

Egy "Sultan" nevű pasi. Semmi konkrét nem volt a szobáról. Írtam neki e-mailt. Elküldte a telefonszámát. 

5. Bútorozatlan szoba kiadó Uppsalától 2 km-re 

A  hírdetés fő képe egy nagyon creepy kocka srác webkamerával elkészített képe. Írtam neki. Nem válaszolt. Talán jobb is. 

Asszem most iszom egy kávét, játszom egy kis Heroes3-t, utána megpróbálom mégegyszer. 

Az ember élete folyamán meghoz bizonyos döntéseket, megválaszol bizonyos kérdéseket, melyek részt vesznek az élete alakulásában.
Ebben a középiskolában fogok tovább tanulni.
Ezen az egyetemen szerzem meg a diplomámat.
Ebben a lakásban fogok lakni az egyetemi éveim alatt.
Ebben a városban fogok élni.
Ő lesz a főnököm.
Ez lesz a kutatási témám.
Ebben a lakásban fogok... melyikben is?

Nos, igen. A helyzet az, hogy kettő (2, azaz 2 db) diploma ide-vagy oda, Magyarországon az embernek kevés lehetősége van, mégis foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, hogy itt születtem, itt nőttem fel, itt fogok élni, itt fogok meghalni. Azonban bizonyára valamikor 2014 októbere környékén egy igen méretes kutyaszarba léphettem, mert kb. akkortájt megváltozott minden. 

Melyik városban fogok élni?

2014 októberében eldöntöttem, hogy Uppsalában akarom elkezdeni a PhD tanulmányaimat. Ezzel meghoztam az első döntést. "Uppsala. Ebben a városban fogok élni."- bár ekkor még nem tudtam a választ a többi kérdésre. Ültem a sötétben a szegedi lakásomban, Swedish MealTime videókat nézegettem, és közben álmodoztam arról hogy Uppsalában fogok élni. Úgy 1-2 hétig teljesen jól elvoltam ezzel a gondolattal, utána úgy tűnt nagyon sokáig, hogy nem fog összejönni. Közben megnyertem a TDK  helyi fordulóját, és próbáltam Szegeden keresni PhD pozíciót.

Ki lesz a főnököm?

Eltelt 2-3 hónap és a sors úgy hozta a dolgokat, hogy ajánlottak nekem valakit, aki PhD hallgatót keres. Uppsalában. Igazából eleinte nem akartam neki írni, mert nagyon magam alatt voltam amiatt, hogy évek óta (5 év) nem tudtam megválaszolni biztosan azokat a kérdést hogy "Ki lesz a főnököm? Mi lesz a kutatási témám?"- tulajdonképpen féltem hogy megint csak elutasítást kapok. Némi fejmosás után (ezúton is köszönöm az illetékeseknek) írtam neki kis nőies késéssel (2-3 hét) hogy ki vagyok, mit tudok, mit akarok. Visszaírt, férfias késéssel (2  nap). A levél annyira kedves és laza volt, hogy megjött az önbizalmam, és nagyon halkan, nagyon halványan végre megválaszoltam a kérdést magamban. Ő lesz a főnököm. 

Mi lesz a kutatási témám? 

Némi levelezés után személyes találkozásokra került sor. Találkoztam Uppsalával, a leendő főnökömmel, a leendő kollégáimmal, és a laborokkal. Egy rövid bemutatkozó előadás után leültünk megbeszélni a lehetséges kutatási témákat. Többnyire tudok határozott döntéseket hozni, az esetek 99%-ban van saját, határozott véleményem, és fel tudom mérni a helyzetet. Most ez nem jött össze. 4 témát vázolt fel nekem, melyek közül nem tudtam dönteni. Az egyszerűség és a titok tartás érdekében legyenek "alma", "körte", "banán", és "jódacetamid" a témák fedőnevei. 
Az "alma" téma tetszett meg elsőre, azonban voltak vele kapcsolatban félelmeim, így sokadik unszolásra a "körtét" és a "banánt" választottam- azonban ezek mostanra már le lettek publikálva félig. Végül mégis "alma" lett belőle. A Téglám azt mondta,hogy örüljek ennek, elvégre ez a téma egy aranybánya. Kiváló- gondoltam. Mostmár csak arra várunk hogy hivatalosan is felvegyenek és PhD hallgató legyek... az "alma" kutatási témával. 

Melyik lakásban fogok lakni? 

Nos ezt a kérdést még nem sikerült megválaszolnom. Kalandos a lakáskeresés Uppsalában.