Ez a lista értelemszerűen azokra vonatkozik, akik a Bio-RAD gel cast és gel running systemen szocializálódtak, és akiknek a Hoefer gel cast és gel running system egy rossz viccnek tűnik.
1. Keep calm. Ez sajnos nem vicc, kajakra ezt kell használni.
2. Biztos vagyok benne hogy aki ezt a rendszert tervezte, annak sose kellett vele akrilamid gélt öntenie. Értsd egyikoldalon a pipettahegy, másik oldalon figyeled hogy mennyit töltesz. A kettő egyszerre nem megy. Tegnap túltöltöttem, mert arra koncentráltam hogy a pipetta hegy passzoljon és az akrilamid az üveglap és a porcelánlap közé menjen, de nem láttam a frontot. Ma a fele mellé ment, mert frontra figyeltem. Mivel nem 2 üveglap közé töltök, és a kettő ellentétes oldalon van, ezért... Hangosan, kérem most mindenki egyszerre... ííííígyis van! Rácsesztem.
3. Miért van ennyi alkatrész? Az az ember, aki ezt a gélöntő rendszert szereti biztos valami perverz lehet, aki szeret legózni, vagy szereti nézni ahogy az emberei szenvednek a gélöntéssel.
4. Még mindig úgy érzem hogy ez egy rossz vicc. Csak 0.75 mms fésűink vannak (ellenben vannak 1.5 mms spacerek) így nem tudok feltölteni 50 mikroliter mintát... max 20 mikrolitert és azt is épp ahogy. Szenvedek de elég rendesen.
5. Hol ereszt? Komolyan mondom nem értem. Feltöltöm csurig, 5 perc múlva leereszt 3 mlt. Nem többet. Mindig csak 3 mlt. Hol? Miért? HOL???
6. Még mindig a gélöntés részén vagyok kiakadva. Ez abszolút logikátlan. Ha látni akarok a frontot, akkor hátulról kell feltöltened. Ami totál logikátlan, mert "magad felé" öntöd a gélt. Egy rossz mozdulat és szemedbe fröccsen az akrilamid, vagy ami még rosszabb a következő gélöntéshez a témavezetőd úgy felöltöztet, mint egy karácsonyfát- oszt maszk, védőszemüveg, köpeny. Esetleg ha olyan kedve van, akkor bevon csokival, meghint porcukorral és megforgat kókusz reszelékben. Vagy franc tudja. Nem tudom, mit lehet még ráadni az emberre "balesetvédelem" címen.
1. Az E.coli (itten ejtsd íkóláj-jesszumpepi, de nem áll rá a szám :( ) nem Thiocapsa. Gyorsan nő, az ember lányának Hercegnőnek nincs egy szabad perce. Ez valahol nagyon jó.
2. A Gilson nem BRC (és nem Eppendorf). Ha a Gilson pipettára ráerőszakolod a tipet, akkor le is kell róla szedned. Kézzel. A Gilson nehéz. Önvédelemre is használható.
3. Az LB nem PC. Autoklávozni kell. Porzik. Lassan oldódik fel, ha 10x töményet akarsz csinálni. Habzik. Nincs az az érzésed hogy megcsinálsz 6 litert és egy hétig elégedett lehetsz... nem... az LB-ben Íkóláj nő, ezért 3 nap múlva kezdhetsz mindent előlről.
4. A Hoefer nem Bio-rad (Poliakrilamid gélöntő rendszer). Ha két különböző spacert használsz, rácsesztél. Ha a spacer vastagabb mint a fésű, rácsesztél. Ha nem elég szoros a szendvics, rácsesztél. Mindenre rácseszel ha nem ellenőrzöd kétszer.
5. A Scanner nem VersaDoc. 3 gél beszkennelése félórába telik.
6. A csapból nem csapvíz hanem desztvíz folyik. Ezt nem ragoznám túl. Mindig reflex szerűen nyúlnék a desztvizes flaska után, utána realizálom hogy eleve desztvízzel mosogatok.
7. Sir Galahad nem András. Talán ez a legnehezebben emészthető része a különbségeknek. Ez nem olyan dolog, ami jó vagy rossz... csak más.
+1 A svéd kávé nem kávé. Talán ezt nem is kell ragozni.
Mielőtt belekezdenék e gyönyörű bejegyzés megírásába, szeretném összefoglalni az elmúlt pár napot képekben:
1. Megkaptam az új névtáblát... azonban a név nem egészen stimmel.
2. Viszont én nem vagyok az a fajta ember, aki ezen felháborodik, hanem a jó oldalát nézem. Svédországban a leghíresebb Birgitta a svéd királynak (Gustav királynak) a lánytestvére. Azonban én nem vagyok Gustav király lánytestvére, ellenben Őfelsége (mármint nem az uralkodó, hanem Sir Galahad) PhD hallgatója vagyok. Viszont kijavítottam a hibát és megkaptam amire mindig is vágytam... Hercegnői rangot. :) =') LAJONG ÉS MOSTMÁL KULVÁLA HELCEGNYŐ!
3. ...és ha már itt tartunk, szerintem egyszer ezt is ki kéne tennem a kilincsre...
4. Továbbá bepróbálkoztam a kompetens sejt készítéssel. Azonban itt nincsenek tálcák... csak ez.
- ...és szeretnék még kérni 2 darab 100 ml-s Erlenmeyer lombikot!
- Csak egy százas van. Maradhat?
- Jó lesz...
5. De a legdurvább dolog ma délelőtt történt velem. Az hagyján hogy beköltöztem az új laborasztalomra (innentől kezdve bench) ami mellesleg a labor legnaposabb, legvilágosabb pontján van, ahova a legtöbb természetes fény esik... De kaptam pipetta sort is. Volt szerencsém ahhoz, hogy én vagyok az első, aki ezeket a pipettákat használja.
Hiába utálom a Gilson pipettákat... ezek akkor is gyönyörűek... és olyan jó érzés megfogni őket... Nagyon szeretem. Mindet.
Aki dolgozott már velem egy laborban, vagy tudja mi a pipetta és ismer engem, az tudja jól hogy kevés pipetta márka van, amit jobban utálok, mint a Gilsont.
Ugyanis a Gilson pipetták nehezek. Leginkább ez a jellemzés illik rájuk:
Ezekbe most mégis beleszerettem. Van valami ezekben az illatokban... az új autó illat, a babaillat... az emberben feltétel nélküli szeretetet ébresztenek. Asszem van még egy illat, ami nem sok embernek adatik meg, hogy érezze: az új pipetta illat. Szerintem van olyan jó, mint a baba illat vagy az új autó illata.
A helyzet az, hogy tegnap több sokk-hatás is ért engem, de az igazán nagy poén a végén lesz a bejegyzésnek.
Megvolt a második csoport szemináriumom (hivatalosan eddig 4 munka napot dolgoztam) és Arthur Király megkérdezte tőlem, hogy van-e mondandóm a csoport (a kerekasztal lovagjai és fegyverhordozóik) előtt? Hátőőő...izéé...őőőő... igazából sütöttem süteményt... meg tisztítottam fehérjét, de azt még nem szeretném bemutatni.
Maga a szeminárium kb 2 órás volt, és ezalatt még 2x megkérdezte tőlem hogy van-e már valami eredményem. Nem tudom eldönteni hogy poénkodott-e vagy komolyan gondolta. Továbbá megkérdezte hogy ki hozta a "cinnamon bula"-t? Mondtam hogy én, de ezek "snails"-ek (azaz csigák) mivel a "bula" egy csúnya szó a magyarban, amit nem akarok használni a csigákra. Nem tetszett neki a hozzáállásom- viszont a "bulám" igen (mármint a sütemény).
Nem sokkal szeminárium előtt Sir Galahad közölte velem hogy jó lenne ha még a héten kipucolnék egy fehérjét, ami az előzetesen még-ki-nem-pucult átalakításához szükséges. Tekintettel arra, hogy ha ezt ezen a héten akarja, akkor egy héttel előbb kellett volna szólnia kissé kétségbeestem. A dolog úgy-ahogy megoldhatónak tűnt, ezért elmentem az egyik lovaghoz (lovaginához) (ha-ha-ha :) hogy kérjek a termelő sejtvonalból egy keveset. Kiderült hogy nincs sejtvonal, csak plazmid- transzformálni kell. Oké, semmi gond, transzformáljunk... viszont nincs kompetens sejt se... nem baj, csináljunk... de nincs oldat a kompetens sejt készítéshez... se táplemez a transzformáláshoz... Na kb. ez volt az a pont, ahol realizáltam azt, hogy ez a fehérje tisztítás nem lesz meg a héten (tekintettel arra h itt se aszissztens, se kukta, csak autokláv és azt előre be kell foglalni).
Épp tervezgettem meg az elkövetkezendő 2 hetemet, hogy hatékony legyek, mikor hallod hogy Merlin és Sir Galahad swedishül beszélnek valamit, majd Merlin elkér tőlem egy csigát- mondtam neki hogy viheti az egészet, a többieknek úgyse ízlik. Elvitte. Következő pillanatban bejött az irodába Sir Galahad és közölte velem hogy Merlin és csatlósai előtt nekem is tartanom kell egy beszámolót arról, hogy
- Mi a jelenlegi kutatásom?
- Milyen eredményeket tervezek karácsonyra?
- Milyen eredményeket tervezek jövő nyárra?
- Mikor jelenik meg a következő publikációm?
Jelzem tisztelettel, ekkor már kerek 4 munkanapja voltam hivatalosan munkában. Nem tudtam hogy most mit nem kéne tudni csinálnom. Nem tudtam hogy levegőt ne kapjak vagy köpni-nyelni ne tudjak vagy csak elfelejtsek pislogni. Végül beszélni felejtettem el egy rövid időre, ami nem volt túl praktikus.
A dolog vége az lett, hogy olyan szinten sokkot kaptam hogy elfelejtettem ebédelni, ami nagyon kellemetlen volt, mert este 5 fele már nagyon éhes voltam, így hamar hazajöttem, bevásároltam, ettem, megleptem magam egy kis (pre)afterdiner snackkel (Guinness) és elkezdtem dolgozni az előadásomon.
Igazából nem tudtam komolyan neki állni. Úgy voltam vele, hogy ezt nem gondolhatják komolyan. Szórakozásból fogtam egy a témába vágó cikket, átfotosoppoltam a szerzők nevét valamint a címét arra hogy "******-***** interactions: Still better love story than Twilight" - a csillagok 2 fehérje nevét jelölik.
Tudtam hogy Sir Galahadnek nem fog tetszeni és kiveteti velem, de azért értékeltem volna, ha értékeli a poént.
Miután elküldtem neki az előadásom első nyers verzióját, a következőt reagálta:
"the name of the paper is certainly eye catching! I would change “still” to “A”, as I am fairly certain that nobody else has made that claim before you (the “still” implies that it an old statement in my eyes)."
Ma is tanultam egy új szót (és ti is tanultok, ha eddig nem ismertétek volna):
Rolling pin = sodrófa
Szóval vettem egy sodrófát... megmondom őszintén, sokkal gyorsabb és hatékonyabb sodrófával kinyújtani a kelt tésztát, mint üres borosüveggel. Kifejezetten élveztem. Majdnem annyira élveztem, hogy szívem szerint sütnék még egy adag süteményt, továbbá a sodrófa univerzális... lehet használni férj motivációra is, ha úgy gondolná hogy egy órával később jönne haza a kocsmából. Kiváló. Állás pipa. Fizetés pipa. Főző tudás pipa. Házsártosság pipa. Sodrófa pipa. Mostmár csak egy férj kell akit az új sodrófámmal fenyegethetek motiválhatok és teljes lesz az életem.
Ezzel az adag szép csigusszal zárnám soraimat. Recept nincs, mert hiper-szupertitkosak.
A ma esti multi-kulti-főzőshownk házi gazdája, a nagyon hejcegnyő, Bree Gi!
:3 :3 :3 :3
Köszöntök mindenkit szeretettel a ma esti multi-kulti főzőshownkban. A mai napon közös erővel megerőszakoljuk mind a svéd mind pedig a magyar konyhát, ugyanis ma falukorvból készítünk paprikást.
Íme a főbb összetevők egy szép nagy közös képen:
Mint mindig, most is rendkívül fontos hogy lehetőleg helyi, bioalapanyagokból dolgozzunk, ezért a konyhai eszközök az IKEA-ból vannak ma is.
A mai fogásunkból az ötletet a gyerekkoromból merítettem, ugyanis minden magyar ember számára van valami tradicionális magyar étel, amit az Ő anyukája készít a legjobban. Van, akinek ez a marha pörkölt, másoknak a gulyásleves, megint másoknak a rakott krumpli, vannak akiknek a lecsó. Az én ilyen ételem, amit a világon az én Anyukám készít a legjobban az a paprikás csirke. Az hogy Ő készíti a legjobban (még nálam is jobban) az nagyon nagy szó, mert általában én mindent mindenkinél jobban tudok.
Mint minden rendes magyar ételhez, ehhez is szükséges két böszme nagy szép hagyma, amit finomra aprítunk. HACKA LÖKEN!
Aki még nem ismerné a mai fogásunk fő összetevőjét, azok számára megjegyzem hogy a falukorv egy a svédek által "kolbásznak" nevezett párizsi, amit nyersen nem ajánlatos megenni, hiába van rá ingeranciája az embernek. NE EGYÉTEK MEG NYERSEN A FALUKORV-ot, mivel a magyar párizsival ellentétben a falukorvban van hús.
Ezt a falukorvot most sokkal durvábbra vágtam, ellentétben a múlthetivel- ugyanis múlthéten a "darálthúst" kellett imitálni a falukorvval, most viszont darabosabban van rá szükség.
Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy mi történt velem, amikor megpróbáltam bort vásárolni... nos igen, azt hiszem ennél kevesebbért is indítottak már világháborút. Ezen okból kifolyólag a mai receptünk legkockázatosabb összetevője nem a falukorv, hanem a pirospaprika. Tekintettel arra hogy a svédek mit műveltek a borral és a kávéval, nem voltam benne egészen biztos hogy a pirospaprika nem szójából van, továbbá egy olvasóm jelezte hogy kalocsai pirospaprika nélkül nem élhetek magyarként Svédországban- ebben igazat adok neki.
A felaprított, majd repceolajon megfuttatott hagymát jó alaposan behintjük a svéd pirospaprikával.
Megmondom őszintén ennél a pontnál ki kellett kapcsolnom az elszívót. A pörköltszaft alapjának az illata megcsapta az orromat, és körülbelül hirtelen úgy éreztem magamat, mint kiskoromban. A lakótelep illatát éreztem.
Kb. Pont így éreztem magam:
A tipikus pillanat, amikor hazajössz a játszótérről, és érzed hogy valaki valamit főz. Valamilyen paprikás dolgot. Ekkor realizáltam hogy ez a pirospaprika pont olyan, mint én. Hiába van Svédországban, ha egyszer mindenki tudja róla hogy magyar gyártmány. :)
...és elérkezett az idő egy kis pre-diner-snackhez. Ami most ír- azaz egy doboz KilKenny! :D Mmmm... It's good for you.
Közben a falukorvot hozzáadtam a pörköltalaphoz és összefőztem őket- ez idő alatt a tészta is kifőtt. Az illatok elképesztően finomak eddig. Itt az ideje a fűszerezésnek!
Anyukám mindig mindenbe rak köményt, ha kérjük rá, ha nem. Amikor elköltöztem otthonról és elkezdtem magamra főzni, mindig hiányoltam valami ízt az ételekből. 6 év kellett hogy rájöjjek, hogy a teljesen indokolatlan mennyiségben használt köményt hiányolom. Kömény nélkül számomra ízetlenek az ételek. Kössz, Anya.
Közben szépen összefőtt minden, és szét alikvotoltam őket lunchboxokba és maradt is nekem vacsira. :) Bon apetit!
Megmondom őszintén az íze az majdnem ugyanolyan, mint amilyet Anyukám csinál. Kis különbség ugyan van, de szerintem az nem a svéd alapanyagok miatt van, hanem egyszerűen azért, mert csak Anyukám tudja úgy csinálni ezt az ételt, ahogy kell. Igazából az íze teljesen rendben van, sokkal rosszabbra számítottam. Nagyon nagy különbség az eredetihez és ehhez képest ízben nincs, talán inkább csak textúrában.
A mai nap tanulságai:
- Tök mindegy hogy milyen alapanyagból dolgozol, ha azt akarod hogy finom legyen kell hozzá minimum 2 nagy fej hagyma és egy magyar aki elkészíti.
- Nagyon svéd alapanyagokból is lehet (majdnem) autentikus magyar ételt főzni, az egyetlen összetevő ami nem árt, ha magyar az a szakács- a pre-diner-snack lehet ír. ;)
Nemsokára jelentkezem újra, elvégre ma még csinálok egy adag csokipudingos csigát.
Várjátok már? Tudom hogy igen. :) A mai főzés egyik fogásával megerőszakolom mind a magyar mind pedig a svéd konyhát. Voltak találgatások, némelyik túl enyhe volt, némelyik pedig konkrétan emberiség ellen elkövetett bűntett lett volna. Nyugalom, nem fogok lazacból bajai halászlevet csinálni. (Főként azért, mert a bajai halászlé nem finom...) Habár egy lazacpörköltre kíváncsi lennék... túróscsuszával. Csak egy ötlet.
Amire a mai napon készülök... (dobpergést kérek) az bizony a falukorv paprikás!
Na de mi lesz ez? Paprikás krumpli falukorvval? Na ez mondhatni már sértően fantáziátlan... Semmi kockázat nincs benne, ugyanis a falukorv helyettesítheti a lecsó kolbászt ízvilágát- a kérdés az hogy még mit helyettesíthet?
Otthon szoktunk csinálni gombapaprikást, aminek hasonló az ízvilága mint a csirkepaprikásnak... csak gombából. Most is valami hasonlóra készülök. Megmondom őszintén, kissé félek... de biztos frankó lesz. :D Pár óra múlva képek és közvetítés! A másik fogás sokkal unalmasabb: csokipudingos csiga. Ebben maximum az a svéd, hogy holnap szemináriumon megpróbálom megetetni velük.
Előtte még bemegyek a laborba és eleget teszek hercegnői kötelezettségeimnek, azaz kicserélem a dialízis puffert.
Megmondom őszintén, én ímádom a szülinapomat. A második legszebb nap az évben, mivel a legszebb nap ugyebár számomra november 29, mivel november a kedvenc hónapom és a 29 a kedvenc prímszámom. November csodálatosan esős-ködös, tipikusan az a hónap, amikor az ember lánya hejcegnyő elkezdhet ballonkabátban és csizmában járni. Szóval én imádom a novembert. Az első szülinapi ajándék, amit idén kaptam és csodálatos volt az, hogy a szülinapomon november volt. :) Szeptember eleje általában inkább hasonlít a nyárra, mint a tényleges őszre. Én az őszt sokkal jobban szeretem, mint a nyarat. Gyönyörű ajándék volt ez a szép ködös-esős idő! Köszönöm Sweden!
Szóval, felébredtem, megcsodáltam a gyönyörű időt és elindultam a tanszékre. Sir Galahad nem sokkal utánam beérkezett és megnéztük hogy mennyire sikerült a fehérjetisztítás. Még soha életemben nem láttam ilyen nagy mennyiségű fehérjét- pontosabban hasonlót láttam de többet kellett szenvedni érte. Gyönyörű ajándék, köszönöm FPLC! :)
A későbbiekben a laborban említettem az egyik a másik PhD hallgató lánynak (mivel mi ketten vagyunk csak PhD hallgatók az irodában) hogy sütöttem néhány lingonberrys csigát, és hogy egyék meg. Lelkesen megköszönte és felajánlotta hogy összegyűlünk és eléneklik nekem a "Happy birthdayt"- kértem hogy ne tegye, mert nem akartam nagy felhajtást. Azonban pár órával később ez a lány meghívott, hogy ebédeljek velük. Ami nagyon nagy dolog számomra. Ebéd közben felajánlották hogy menjek el velük sörözni. Elmentem. Elmondhatatlanul kedvesek, barátságosak és befogadóak. Talán ez volt a legeslegszebb ajándékom. Mostmár vannak barátaim. :) Köszönöm!
A logikai fonal nagyjából itt ér véget. Még mielőtt elmentem volna sörözni a "bandával", Sir Galahad kinyitott 3 üveg pezsgőt hogy megünnepeljünk 2 megjelent publikációt és a szülinapomat. Pezsgőzés után már NAGYON jó kedvem volt, de még képes voltam összerakni egy dialízist. ÉS JÓL SIKERÜLT! Nagyon hercegnő vagyok. :D
A dialízis összerakása után Sir Galahad mondta hogy menjek vele és Merlinnel (új szereplő, igen), mert fenn van valami ingyen vacsi. Volt is vacsi rendesen- FINOM SVÉD ÉTELEK! - aztán megtudtam Merlintől (aki félig svéd, félig magyar) hogy ez bizony nem svéd, hanem kontinentális. Oké... viszont a sör 6,5%os volt.
Merlin javasolta, hogy próbáljam ki a bort. Elmentünk, megcsapoltuk. Szagolgatom, szagolgatom... mondom neki, hogy ez tuti valami reduktív... olyan ismerős az illata... talán furmint? Nem, nem ez más. Talán hárslevelű? Kizárt. Mondom ennek olyan finom az illata és az íze is, hogy csak Savignon Blanc lehet. Közben Sir Galahad jót mosolygott rajtam h próbálom illat alapján beazonosítani a bort... csak addig mosolygott, amíg Merlin az asztalhoz nem hozta a baggingboxot. Savignon Blanc volt. :)
Szóval, összefoglalva aki tegnap szülinapos hejcegnyő volt, az ma kurvára másnapos hejcegnyő. De egy lórúgás helyrehoz, kettőtől pedig olyan vagyok, mint amúgy. Úgyhogy cataflan, egy jó erős kávé, koronát megigazít és húzok be a laborba puffert cserélni. Lajong és Hejcegnyő!
Nos... tekintettel arra hogy végig tiszta szutyok voltam, nem tudtam fotózni, sorry.
Pár tanulság a mai napból, mielőtt belekezdenék a mesélésbe:
1- Swedishül mondtam az eladónak a boltban hogy köszönöm ("tack" azaz tákkk) illetve azt hogy hello ("hej" azaz hejjjj, nem héj, nem héééééjj, hejjj!- minnt a hejhóóóóó, hóóóóó nélkül) és tovább beszélt hozzám swedishül, úgyhogy szerintem swedishnek hitt. Úgyhogy király vagyok! Pontosabban hejcegnyő!
2- Holnap lesz a szülinapom, és történetesen ez alkalomból sütöm a süteményt a tanszékieknek a munkatársaknak.
Nos, történetünk ott kezdődik, hogy élesztő. Tanulságok az élesztővel kapcsolatban:
1. A swedish élesztő
a) nem ért magyarul, mert könyörögtem neki hogy fusson fel, de nem futott.
b) olyannyira svéd, hogy mindenre ráér, még felfutni is.
Az élesztő nem futott fel. Ilyet még soha nem láttam, de joghurt szerű állagot vett fel. Gondoltam jó lesz, így tovább dolgoztam. A dagasztás frankó volt, én igazából egy macska vagyok, mert ííííííímádok dagasztani. Maga a kelesztés már gondokba ütközött mivel jelen pillanatban nincs túl meleg a kelt tészta készítéshez és nem is tudok befűteni, így a mosogatót eldugaszoltam, melegvizet engedtem bele és abban inkubáltam a tésztát. Minden faszán is működött... amíg életbe nem lépett a "Schrödinger macskája" elmélet.
Aki nem ismerné, a "Schrödinger macskája" elmélet nagy vonalakban arról szól (nagyon HÉTKÖZNAPI nyelvre lefordítva, nem ér kötekedni!),
hogy van egy macska egy dobozban, meg némi nemű radioaktív táp/méreg...stb. 50% az esélye annak hogy él, illetve 50% az esélye hogy halott-
tehát amíg nem nézed meg a macskát hogy él-e még, addig egyszerre halott és egyszerre él. Viszont ha kinyitod a dobozt, azzal gyakorlatilag megölöd a macskát. Röviden ennyi a dolog.
További fantasztikus képek Schrödinger macskájáról itt: http://velvet.hu/elet/2015/02/17/bmeg_schrodinger_tuleltem_galeria/
Szóval... elbasztam. Megnéztem hogy áll a tészta, és megbillent, belefolyt a víz. Na ezt még gondoltam lehet menteni... megpróbáltam, és úgy ahogy sikerült is. Azonban lingonberry lekvárral nem érdemes csigát csinálni... nagyon nem. Első gusztustalan volt- de legalább a konyhát sikerült istenesen összeszutykolnom. Utána beraktam sülni... egyre gusztustalanabb lett. Megkóstoltam egy kisebb darabot, ami már megsült és a tészta teljesen rendben van. Kezdett jól alakulni. Na mondom még 5 perc csak meg ne égjen... nem égett meg... nagyon. Egy kicsit odakozmált... nem kicsit. Végülis, van aki kifejezetten szereti az égett süteményeket...
A következő swedish mealtime próbálkozás vasárnap lesz, ezúttal képekkel. Röviden is tömören, elég nagy dologra, mondhatni durva dologra készülök, amivel eléggé megerőszakolom a magyar konyhát, de lehet hogy a svédet is. Kihívás, az tuti.
Közönség kérdés így láthatatlanba:
Tegyem vagy ne tegyem?
A válaszolók között kisorsolunk egy üveg alkoholmentes bort!
A napom csodásan kezdődött. Tegnap este sikerült letöltenem egy alkalmazást a telefonomra, ami ébresztésként elkezd lejátszani egy playlistet, így a napom tökéletesen kezdődött. Forró zuhany, hajmosás, hajszárítás... csupa kellemes reggeli tevékenség. Elindultam az Angströmbe, és tekintettel arra hogy kora reggel volt, alig volt forgalom, így magabiztosan kacsáztam a biciklivel jobbra-balra és sikerült a meredek lejtőn is felbicikliznem.
Az irodában én voltam az első, majd egy félórával később megérkezett Sir Galahad is, átbeszéltük a dolgokat és neki álltunk a munkának. Mint minden rendes official PhD student, az első hivatalos napomon elkezdtem én is oldatokat készíteni.
Megmondom őszintén rég éreztem magamat ennyire idiótának. Pontosabban nem azért éreztem idiótának magamat, mert úgy gondoltam hogy idióta vagyok, hanem a laborban a többiek azt gondolták rólam (1 ember mindenképpen) hogy idióta vagyok, ugyanis nem viseltem védőszemüveget miközben lúgot csepegtettem a pufferbe. Közölték velem hogy a lúg (és a sav is) szétmarhatja a szememet, ha belefröccsen. Néztem bután és konkrétan úgy ledöbbentem hogy megszólalni nem tudtam.
1. Ebből arra következtettek, hogy én ezt eddig nem tudtam, és még soha nem készítettem puffert.
2. Tudtam, csak nem gondoltam volna hogy ezt közölni fogják velem és ezért nem tudtam megszólalni a döbbenettől.
A helyzet az, hogy a laborban úgy fel vagyok öltöztetve, mint egy karácsonyfa. Hozzászoktam a kényelmes munkavégzéshez és egy puffer készítés nálam nem (eddig) igényelt különösebb védő ruházatot. Jólllvan, új labor, új tanszék, új emberek, új szabályok, új szokások. De tény, hogy a fej amit vágtam (meg a szituáció) valószinüleg priceless volt.
Közönség kérdés következik: Mi legyen a neve a biciklimnek?
a) Hercegnő (bár ez nem jó, mert az én vagyok)
b) Thiocapsa cycklepersicina
c) Rózsaszín párduc 2.
d) Metálrózsaszín őrület
A szavazók között kisorsolunk egy üveg alkoholmentes bort!
